Vas

A vas rendkívüli jelentőségű nyomelem az emberi szervezetben. Ha nincs belőle elég a szervezetünkben, az egyik leggyakoribb hiánybetegség áll elő. Még a fejlett országokban is megszokottnak számít ugyanis a vashiány.

A vas, mint nyomelem fontos részét képezi a vér festékanyagának, a hemoglobinnak, amely a vörös vértestekben található. Az oxigén a vérben a hemoglobinhoz kapcsolódik, így kerül a tüdőből a szövetekbe. A mioglobinnak szintén része a vas, és ez a fehérje is az oxigén megkötéséért felelős, de nem a vérben, hanem az izomszövetekben. Bár hasonló a hemoglobinhoz, a mioglobin nem szállítja az oxigént, hanem tárolja. A mioglobin feladata ugyanis az, hogy az izmokat oxigénnel lássa el a hosszabb ideig tartó terhelések alatt.
Vas található fontos enzimekben is. Éppen ezért létfontosságú nyomelem, amelyet időről időre pótolnunk kell, mert például a hemoglobin bontása után a vasat a szervezetünk ugyan újra tudja hasznosítani, mégis jelentkezik veszteség.
Vasat veszítünk leváló bőr- és bélhámsejteinkkel, de a nők menstruációs vérzése is vasvesztéssel jár, ezért az ő vasigényük magasabb. A vékonybélben a vas Fe++ (ferro) formában képes felszívódni. Étkezéskor sokszor nem ilyen formában juttatjuk be a szervezetünkbe ezt a fémes nyomelemet. A növényi eredetű vas nagyobbik része ugyanis inkább „ferri” azaz Fe+++ formátumú, így ezt át kell alakítania a szervezetünknek ferróvá – ebben segédkezik a gyomorsav és a C-vitamin.

Növényi és állati eredetű vas

A növényi eredetű táplálékokban és a tejtermékekben lévő vas mintegy egytizede szívódik fel, az állati eredetű hem-Fe viszont húsételekben fordul elő, különösen a véres hurkában és a májban, és ennek a felszívódási aránya sokkal magasabb: a hem-Fe 10 százaléka helyett akár 25 százalékos is lehet. A növények közül például a pisztáciában igen sok a vas.

Vashiány

De mivel jár a vashiány? Először is, ha kevés bennünk ez a nyomelem, a szervezetünk azonnal reagál – előbb kisebb mértékben, aztán egyre jobban. Így a bélben a felszívódás 10-ről 16 százalékra vagy ennél is magasabb arányra növekedhet. Ilyenkor azonban nemcsak a vas jut be a szokásosnál nagyobb mértékben a testünkbe, hanem sajnos például az ólom is. Ez a nagyvárosokban, ahol a légszennyezettség eleve súlyos gondokat okozhat, a vashiányosok szervezetében akár mellékhatásokat is okozhat. Általánosságban is elmondható, hogy ólommérgezésre hajlamosít a vashiány.
A vashiány oka lehet a nem megfelelő táplálkozás. Vagyis amikor vasban szegény ételeket fogyasztunk inkább. Az egyoldalú táplálkozás szintén veszélyes lehet, ha nem figyelünk a vas bevitelére.
A rossz felszívódás (gyomorsavhiány, C-vitaminhiány) vagy hasmenés is okozhat vashiányt. Bizonyos korcsoportok is veszélyeztetettebbek: gyermek- és pubertás korban például fokozott a vas iránti igény a szervezetünkben. Ugyanez a helyzet terhesség és szoptatás idején. Vasvesztést nemcsak a menzesz okozhat, hanem gyomor- és bélrendszeri vérzések és krónikus gyulladásos betegségek is.

Vashiány következményei

A vashiány következményei súlyosak is lehetnek, de ez csak bizonyos esetekben van így. A gyengeséggel, szédüléssel, fáradékonysággal járó vérszegénység akkor alakul ki, ha hosszú távon szenvedünk a vashiánytól. Ilyenkor visszaesik a vér oxigénszállító elemeinek mennyisége és mérete. A vashiány ezen állapot bekövetkezése előtt is okozhat idegrendszeri tüneteket: a figyelem, az érzékelés, az emlékezet és a gondolkodási funkciók egyaránt romolhatnak.

A vashiány okozhat ajakgyulladást, a szájzug berepedését, „óraüveg körmöt” (visszahajló, behorpadt körmökről van szó), hajhullást. Sajnos a terhesség alatti vashiány koraszüléshez és/vagy kis súlyú magzat születéséhez vezethet.


close