Króm és a cukorbetegség

A krómhiány sok probléma forrása lehet, ezért fokozottan ügyelni kell a szervezetbe való bevitelére. Mind a lisztérzékenység, mind pedig a cukorbetegség kialakulásában nagy szerepe van a magnéziumhiánynak és a krómhiánynak.

A krómhiányhoz társulhat még hiperglikémia, inzulin rezisztencia, 1. típusú és 2. típusú cukorbetegség (diabetes mellitus), és terhességi cukorbetegség is.

A króm elégtelen mennyiségű bevitele továbbá emelkedett vérzsír-szinthez és szív-érrendszeri betegségek kialakulásához vezethet.

Króm és az inzulin

A felnőttkori cukorbetegség egyre gyakoribb előfordulásának oka a többlet kalória bevitele, a nagy mennyiségű cukor- és a fehér lisztből készült termékek fogyasztása. A krómnak nagy szerepe van a cukorbetegek kezelésében: ha megfelelő mennyiségű króm van a szervezetben, akkor sokkal kevesebb inzulinra van szükség.

A króm átlagos napi adagja 50 mikrogramm. Azok, akiknek 2. típusú cukorbetegségük van, nagyobb arányban veszítenek krómot a vizeletükkel, különösen ha már több éve fennálló betegségről van szó.

A cukorbetegségnél használatos gyógyszerek és inzulin mellett ma már egyre szélesebb körben alkalmazzák a krómot, mint táplálék kiegészítőt. A króm hatása szorosan összefügg az inzulinaktivitással.

Króm és az öregedés

Az öregedéssel párhuzamosan csökken a króm mennyisége a szervezetben, amely szintén cukorbetegséghez vezethet, hiszen a króm befolyásolja a szervezetben előforduló inzulin nevű hormon működését, amely a vércukorszint szabályozását végzi. A króm a szénhidrát anyagcserében is részt vesz, de az emberi szervezetben betöltött szerepe még nem teljesen tisztázott. Feltételezések szerint króm hiányában megnő az esélye az 1. típusú inzulinfüggő cukorbetegségnek és a koszorúér-betegségeknek.

Természetes krómforrás a sörélesztő, fekete szemű bab, csonthéjas magvak, zöldborsó, földimogyoró.


close